Célkeresztben az OKJ
Ma Magyarországon a diákok, érettségi bizonyítványuk megszerzését követően, kétféle továbbtanulási irányban lehetnek érintettek. Az egyik az EGYETEMI/FŐISKOLAI jellegű felsőfokú képzéseken, a másik pedig az Országos Képzési Jegyzék által meghatározott képzéseken való részvételt jelenti. A két mód, sok esetben párhuzamos jegyeket is hordoz, ugyanis az OKJ-s képzések jelentős hányada ma már akkreditált, ami annyit tesz, hogy bizonyos egyetemekkel/főiskolákkal együttműködve folyik a képzés. Ennek köszönhetően a tantárgytematika is egységes, tehát a képzés elvégzése után, az adott „anya intézményben” (főiskolán/egyetemen) történő továbbtanulás esetén, a sikerrel teljesített tantárgyakat befogadja az intézmény, tehát azokat a diáknak nem kell felvennie. Így bizonyos szempontból valóban magas fokú képzési színvonala és súlya is van egy-egy (a munkaerőpiacon ma még méltatlan módon, nem kellőképpen elismert) OKJ-s képzésnek.
A nagyfokú párhuzamosság ellenére azonban, van egy markáns különbség a két oktatási mód között. Az egyiknél ugyanis, a nyelvvizsga nem konkrét követelménye az államvizsgának, a másik helyen viszont igen.
Az OKJ-s képzéseknél, (olyanoknál is ahol ritkán van kitűzött államvizsga időpont), pl. az értékpapír piaci szakértő/szakügyintéző képzésnél, és más szakokon ahol akár szakmai nyelvvizsga megléte is kötelező (amiről szintén ismeretes, hogy ritkán vizsgáztatott), anélkül, hogy a diák rendelkezne a nyelvvizsga-bizonyítvánnyal vagy min. a sikeres nyelvvizsgát igazoló dokumentummal, el sem mehet a kitűzött államvizsgára. Az államvizsgára, azonban jóval azelőtt kell jelentkeznie mikorra kitűzik, és akár a nyelvvizsga kritérium nemteljesítése miatti hiányzás esetén (sikertelen nyelvvizsga), automatikusan „nem felelt meg” minősítést kap, melynek következménye, hogy már csak egy kiírt pótvizsga lehetősége adott.
Tíz diákból körülbelül 4-5 az, amely nem államvizsgázik le az OKJ-s képzések végeztével, mert előtte nem sikerült megszerezniük a nyelvvizsgát, és amikor a csoportjuk már szerteoszlik, alábbhagy a motivációs erejük sikeresen felkészülni a nyelvvizsgára és szintén sikeresen felkészülni a pót-államvizsgára (konzulens keresés, szakdolgozat megírás, tételek kidolgozása, stb..). Tíz diákból körülbelül 4-5 az, amely tehát letette voksát egy végezni kívánt szakma mellett, de nem minden esetben lehet képes szakmai kompetenciáját papírral alátámasztani a potenciális munkáltatónak.
Az a 4-5 diák aki nem jut nyelvvizsgához, az vajon azért nem jut, mert nem tanul rendesen és így linkel, vagy esetleg azért nem, mert nem telik beiratkozásra egy nyelvvizsga felkészítő tréningre?
A FÜMI úgy gondolja, hogy a kormányzatnak és így Réthelyi Miklósnak, a kinevezett Nemzeti Erőforrás Miniszternek lenne feladata a statisztikai adatokra építve, támogatási programokat indítani a nyelvtanulásban lemaradottak felzárkóztatásának érdekében. Ezért az elkövetkezendőkben, egy olyan program tervezetet dolgozunk ki, amely részletezi a szükségesnek vélt támogatás módszerét és mértékét, melyet KÖZ megegyezés után be kívánunk nyújtani a Minisztériumnak.
Kihangsúlyozzuk, hogy a diákoknak könnyebb lenne az esetleges tandíj kifizetések után, idővel helyrebillent házi büdzséből nyelvtanfolyamra áldozni, ha lehetőséget kapnának rá, hogy e-képpen tehessenek, tehát ha lenne lehetőségük arra, hogy előbb államvizsgázzanak s majd utána mutathassák be a nyelvvizsgát igazoló dokumentumot, hogy ezt követően kézhez kaphassák az OKJ-s bizonyítványt.
